Az elmúlt napokban egy szakmai cikkhez gyűjtöttem anyagot (A teherhordás, a cipelés hátrányai, káros hatásai és azok megelőzése) és ennek kapcsán több katonai könyvtárat is meglátogattam virtuálisan, hiszen a teherhordással kapcsolatos tesztek, mérések nagyrészét a katonák miatt végezték el. (Úgy tűnik, a civilek teherhordása nem annyira érdekes téma...). Kutatásaim során elolvastam több érdekes információt az US hadseregének kiképzéséről, stratégiájáról. Ez két olyan témával is összehozott, amelyeket ebben a cikkben ötvöztem.
Az egyik az USA modern hadviselésének megtervezője és elméleti szakembere, aki nem más, mint Czegei Wass Huba, aki a híres erdélyi magyar író Wass Albert fia. A másik pedig az orosz-ukrán háború.
Hogyan kerül a két téma egy cikkbe? Czegei Wass Huba elméleti munkássága, illetve annak a továbbfejlesztése az, amelyet most az ukrán katonáknak és a hadseregnek tanítanak.
Tehát mondhatjuk, hogy az ukrán hadsereg egy erdélyi magyar ember katonai elmélete alapján harcol az orosz agresszió ellen. Erős kiejelentés? Talán az. De az még erősebb a cikkem egyik végkövetkeztetése, mégpedig az, hogy az ukránok megnyerik a jelenlegi háborút.
Ezt fejtem ki ebben az írásban. Következtetéseimet részben Wass Huba írásaira és gondolataira, részben az elmúlt hónapokban olvasott, látott ellentmondásos, túlzó és folyamatosan megtévesztő hírekre, részben az életem közel 45 éve alatt (8-9 évesen kezdtem érdeklődni a történelem iránt) olvasott katonai, történelmi, hadművészeti és pszichológiai könyvekre, tanulmányokra alapozom.
Wass Huba
Czegei Wass Huba, az Egyesült Államok haderejének magyar származású dandártábornoka és katonai teoretikusa, 1941. augusztus 13-án született Kolozsvárott. Apja szentegyedi és gróf czegei Wass Albert, földbirtokos, a Magyar Királyi Honvédségben szolgáló katonatiszt, író. A család a második világháborút követően Németországba, majd az USA-ba emigrált. A fiatal Wass Huba apjától lovagolni és vadászni is megtanult.
1964-ben évfolyamelsőként végezte el a West Point-i Katonai Akadémiát. A tiszti iskola elvégzését követően ejtőernyős beosztásban kezdte meg katonai szolgálatát.
Két kiküldetés során századparancsnokként harcolt a vietnami háborúban, ahol a harcokban elért eredményeiért öt alkalommal érdemelte ki a Bronz Csillagot, majd az Ezüst Csillagot is. Kétéves szolgálata alatt két jelentősebb bevetésen vett részt, közvetlen tapasztalatot szerezve a helikopteres légiszállítású műveletek terén. Hazatérve, a Harvard Egyetemen szerzett tudományos fokozatot, majd 1974-től a West Point-i Katonai Akadémián tanított.
1979-től vezető szerephez jutott a légi-földi ütközet (Air-Land Battle) koncepciójának kidolgozásában, majd a Field Manual 100-5 „Hadműveletek” szabályzat elkészítésében is. Fort Leavenworth-ben vezetésével létrehozták a Felsőfokú Katonai Tanulmányok Iskoláját (SAMS – School of Advanced Military Studies), amelynek parancsnoki teendőit is ellátta. Fő műve a társszerzőségével megjelent „Légi gépesített harc: a XXI. század aszimmetrikus manőverező hadviselése” című könyv. [1]
Az Air-Land-Battle koncepciót 1984-től a NATO is alkalmazta. Az 1980-as évek végén a 7. Gyalogos Hadosztály, 1. Dandárját vezette, ami a 9. Gyalogezredet fogta össze. Ez időtájt a NATO európai főparancsnokának kabinettfőnöki és főtanácsadói feladatait is ellátta. Katonai karrierje vége felé az 1. Gyalogos Hadosztály, hadosztály parancsnok-helyettese volt. Közreműködött az 1991-es Sivatagi Vihar hadművelet terveinek elkészítésében. 1993-ban nyugállományba vonult, de továbbra is részt vesz különböző területen folytatott tudományos munkában. 2010-ig tanácsadója volt az Amerikai Védelmi Minisztérium DARPA kutatási intézetnek. Szakmai munkásságát számításba vették a 2003-as második öböl-háború tervezésében is.[2]
Nyugdíjazását követően is aktív szerepet vállal a katonai stratégia kialakításában, a katonapolitikai elemzésekben. 2020-ban egy hosszú tanulmányt [3] írt arról, hogy mik a legfőbb feladatai az USA hadseregének.
- számunkra és szövetségeseink számára előnyös békét fenntartani (szemben az Orosz és a Kínai kihívásokkal a nemzetközi katonai-politikai helyzetben);
- időben megtalálni és kiépíteni a szövetségeket az orosz és kínai agresszió ellen - a szövetségeseket a szerződés értelmében mindenáron meg kell védenünk;
- szükség esetén szövetséges offenzívát vezetni, hogy helyreállítsa az előnyös békét a háború nyomán.
Felismeri és több helyen, több témában is hangsúlyozza a hadviselés modern elveinek folyamatos megújítását, a technológiai fejlődéssel való lépéstartást, a kis, mozgékony egységek dinamikusan összehangolt műveleteit. Ezt eddig az amerikai hadsereg csak kicsiben tudta megvalósítani, az ukrán háborúban azonban úgy tűnik magasabb szinten is működik az elmélet. Ugyanebben az írásban a követező kijelentést teszi:
Azt is láthatjuk, hogy a fejlett, jól kormányzott, egyensúlyban lévő államok nagyobb valószínűséggel lesznek ellenállóak egy támadás esetén, mint a közelmúlt orosz célpontjai – Grúzia és Ukrajna. Vannak NATO-szövetségeseink, akikkel jól tudunk együttműködni Európában és kiemelten fontos egy életképes ENSZ-szövetség fenntartása Koreában.
Az amerikai katonapolitikának ezek szerint is kiemelt érdeke, hogy legyen egy Oroszországgal határos szövetséges állam, amely ellenálló egy agresszióval szemben. Ahogyan 2014-ben nem volt az.
Egy vele készült rövid videó felvétel 2009-ből.
Orosz-ukrán háború a közeljövőben
A tények (szubjektív tényfelsorolás)
0. nincsen olyan, hogy "igazságos és jogos háború"!
1. a média szándékosan félrevezet, túloz, megvezet, rendszeresen felkap egy sejtést, bemondást, amit pár napig éltet, aztán elfelejt, átfordul egy másik hasonlóra (amelyik gyakran ellentmond az előzőnek).
2. a háború gazdaságilag, katonailag elsősorban a régi fegyverek lecserélése, az újak tesztelése miatt van, nem pedig valós elvek miatt.
3. az oroszok alulbecsülték az ukránokat és a számukra nyújtott segítséget.
4. az orosz hadsereg már régóta nem olyan erős és hatalmas, amilyennek évtizedekig mutatta magát.
5. politikailag ennek a elhazudott állapotnak a felfedése, kikényszerítése volt az egyik oka a háborúnak (nagyhatalmak között játszma, ahogyan arra Wass Huba is utalt [3]).
6. a kínaiak az elmúlt 3 évtizedben már nem tekintettek partnerként az oroszokra (korábban sem nagyon, mindig nagy volt a feszültség köztük).
7. Európa túlságosan az USA befolyása és irányítása alatt van, a mostani helyzet egy jó lehetőség a változtatásra (pl. a közép-európai országok, a skandinávok megerősödésével és közösségi szerepvállalásával).
8. a NATO és az EU új irányelvek és célok szerint kellene működjön, de az eddig rákényszerített külső nyomás ezt hátráltatta. Egy új szövetségi rendszer, új hatalmi pozíciók kialakítása időszerű és szükségszerű.
Következtetések (szubjektív ítéletek)
0. az utóbbi idők tapasztalatai, hírei alapján az oroszok valószínűleg nem olvasták Szun-ce művét, a Háború Művészetét - akik igen, azokat leváltották, mert az intelligens harc nem szolgálja a diktatúrát. Ez történt Sztálin idejében is (igaz, akkor a legtöbb magasrangú katonűát kivégezték).
1. az oroszok elveszítik a háborút, de elsősorban a belső ellenállás erősödése és a háború értelmetlensége miatt, hiába tűnik úgy, hogy a nép támogatja a jelenlegi diktatúrát. A cár is ebbe a hitbe ringatta magát, akárcsak Sztálin.
2. az ukránok győzelme komoly átrendeződést okoz Európában - ukránok, lengyelek, skandinávok megerősödnek, németek, franciák pozíciót veszítenek - Magyarország egyelőre nem jól áll a közösségi a jövőt illetően, de még nem késő, hogy egy új, erős és mégis mérsékelt pozíciót foglaljon el Európában. Hiszen a magyar népnek az egyik feladata lenne egyensúlyt teremteni - és nem feszültséget szítani - Kelet és Nyugat között.
3. orosz és ukrán közeledés következik a háború vége után, amikor a közös és mégis egyéni múlt egy közös jövőképben fog egyesülni - de ez lassú folyamat lesz, évtizedekig fog tartani.
4. az ukrán oligarchák száma és hatalma nagymértékben csökken, az ország demokratikusabb és korrektebb lesz. Kérdés, hogy mennyire tudják majd magukat kivonni a befolyásolás alól és inkább a testvérnépekkel erősíteni a kapcsolatukat.
5. az orosz katonai-zsarnoki-oligarchikus hatalom nagymértékben csökken, de sokáig megmarad még - ennek a csökkentésében is segít majd az ukrán példa. Az orosz helyzet sokkal bonyolultabb és átláthatatlanabb, részben azért, mert olyan hatalmas területekről van szó, amelyekről még a mai kor emberének is alig van tudomása.
6. Törökországnak van lehetősége egy erős új pozíció megszerzésére, de ha nem képes ezt nyíltabban, demokratikusabban kezelni, akkor visszasüllyed egy gyengébb és merevebb helyzetbe.
7. Oroszországnak, az orosz népnek most van lehetősége, hogy letisztítsa magáról a múlt sarát és árnyait, egy új és a jövőbe mutató példát adva a világnak a zsarnokság lerázásából. Ez csak akkor történik meg, ha meg tudják lépni az "orosz nép" szintjén, mert akkor egy valódi független, vezető világhatalommá válhatnak. Erre minden lehetőségük és adottságuk megvan, csak a zsarnokokat és a saját hatalmukat a nép fölé helyező kiskirályokat kell elűzniük.
Hazaszeretet, honvédelem, ami valóban erőt ad a harchoz
Az orosz-ukrán háborúban az ukrán fél valóban honvédő háborút vív, amely elsőre "hasonlít" a II. VH. idején átélthez, de mégis nagyon más. Az ukránok akkor egy őket szolgasorban tartó, halálra éheztető (a holodomorban több millió ukrán halt éhen a szovjet hatóságok kegyetlensége miatt) kommunista diktatúra védői voltak, sokan nem is tekintettek az oroszokra akkor sem rokonként, barátként, nem véletlen, hogy a németek kegyetlenkedései ellenére is milyen sok ukrán állt át a németek oldalára.
A II.VH. idején a Szovjetunió elhitette mindenkivel, hogy a náci németek ki akarják őket irtani (csak a plakátokat kell megnézni). A németek erre komoly alapot is adtak, a náci ideológiának nem titkolt célja volt az "alsóbbrendű" népek halálba küldése vagy szolgasorba állítása. A Német Birodalom elhitette a lakóival, hogy a Szovjetunió lerohanja, rabszolgasorba viszi vagy megöli a német embereket. Erre a szovjet hadsereg tettei bizonyságot is adtak.
A két szélsőségesen őrült diktatúra a háttérben mégis szövetségeket kötött, pl. Lengyelország feldarabolására. Ismerve önmagukat és egymást nem lehetett meglepő, hogy a németek végül "orvvul" lerohanták a Szovjetuniót.
Személyes véleményem szerint Sztálinnak ez nem volt meglepetés, saját pozicióját és hatalmát szerette volna megerősíteni, a hadsereget és a belső ellenfeleit gyengíteni. De nem számolt azzal, hogy a németek egy-két gondolattal tovább mennek, mint ő. Valószínűnek tartom, hogy Sztálin bízott abban, hogy a németekkel együtt egy erős szövetséget hozhatnak létre. Bízott abban, hogy a német ideológia csak máz, a németek vele kapcsolatban nem így gondolkodnak. Így volt-e valójában vagy részben? Nem tudom.
A jelen háborúban (mert a "különleges katonai művelet" kifejezés pontosan olyan hazug megtévesztés, mint amilyet a sztálini rezsim alkalmazott folyamatosan a fennállása alatt) az ukránok valóban honvédő háborút folytatnak (még 70 év után is van benne tapasztalatuk, emlékeik), az oroszok azonban nem.
Ez az egyik oka annak, hogy az Orosz Birodalmi törekvések bukásra vannak ítélve.
Ugyan a média sokféleképpen tállalja azt, hogy mi a helyzet Oroszországban, de azt még a legoroszbarátabb média sem tudta letagadni, hogy a besorozások elől hatalmas tömegek menekültek külföldre, óriási belső konfliktusok támadtak az országban. Hiába jönnek Moszkvából jóléti videók, ahol azt bizonygatják, hogy a moszkvaiak jól élnek a háború alatt is - a putyini rendszer aprólékosan figyel arra, hogy legyen a "Patyomkin-falu" a keze ügyében. De az ország nagy része nem Moszkvában él, a távoli települések, városok már nem ilyen fényesen élnek, a falvak, a "baráti területek" lakossága meg pláne nem.
A szankciók jól meghatározott gazdasági irányokba fejtik ki a hatásukat, még akkor is, ha mesze nem működnek tökéletesen. Nem az a cél, hogy a lakosság szenvedjen, hanem az, hogy a hadiipari beruházások megtorpanjanak, mind mennyiségi, mind minőségi károkat szenvedjenek, ezzel gátolva, fékezve a további harcokat. Azért az feltűnő, hogy az oroszok a már korábban eladott haditechnikát is visszahívják, nem szállítják külföldre, a lőszert is korábbi szövetségesektől veszik. A világ egyik legnagyobb katonai-ipari ereje! Legalábbis évtizedekig ez volt a kép róluk... Ez már a szankciók hatása. Ez is egy olyan gazdasági/politikai párharc, amelyikben mindkét fél sérül. Kevés olyan párharc van, ahol egyik fél sem, vagy csak az egyik sérül... És a folyamat nem gyors, nem egyenletes. Még sok orosz tartalék van ahhoz, hogy hamar megoldás szülessen, ráadásul a nyugatnak sem érdeke (milyen furcsa ezt leírni, miközben emberek hallnak meg minden percben...) teljesen megszüntetni minden kereskedelmet. Jó példa erre a 2014-es krími orosz bevonulás utáni szankciók egyik nem túl nyilvános eleme, ahol a szankcionált termékekre olyan engedményt adtak hivatalosan, hogy harmadik félen keresztül mégis lehet kereskedni.
Az orosz birodalom nem lesz képes fenntartani a látszatot, hogy "valakik" el akarják pusztítani az orosz népet. Hiába a médiaterror, a politikai bebörtönzések, a mai világban az orosz néppel nem lehet megtenni azt, ami az észak-koreaiaknak sikerült (és ott is egyre több helyen recseg-ropog a rendszer). Ráadásul úgy, hogy az orosz vezetők rokonsága és vagyona is elsősorban a "Nyugaton" található meg, a vezetők, az oligarchák is ottani iskolákban tanulnak, oda járnak szórakozni, onnan hozatják az értékeik egy részét. Lehet, hogy a "nyugati civilizáció" romlott és bűnös, de a saját orosz példájuk most nem tudja ezt felülmúlni, inkább alulteljesit.
Európa jövője
A II. VH.-ban a mostanihoz hasonló módon a legvéresebb csatába nem az oroszokat küldték a szovjetek, hanem a "testvérnépek" fiait. Most az orosz hadsereg veszteségeinek az élén nem az orosz anyaföld lakói, katonái vannak, hanem nemzeti kisebbségek fiai. Az orosz birodalom hiába akarja, akarná visszaállítani a régi szovjet dicsőséget, ez egyre kevésbé fog neki menni! Mert erőszakkal és terrorral nem lehet szövetséget építeni, nem lehet barátokat szerezni. Ha végre egy olyan rendszer kerül hatalomra Oroszországban, amelyik képes lesz a "szeretet politikáját" magáévá tenni, ahogyan az a vallásuk alapján is indokolt lenne, akkor lesznek valódi barátaik, szövetségeseik. AKÁR AZ UKRÁNOK IS!
Biztos vagyok abban, hogy a következő években, évtizedekben az emberiség sorsa is azon múlik, hogy ebből a háborúból hogyan jön ki Európa és a világ. Hatalmas átrendeződés várható, új hatalmakkal, új szövetségekkel. Bízom abban, hogy az orosz és az ukrán nép megtalálja azt a közös és békés hangot, amire szükségük van az egymás mellett éléshez, a szövetséghez, a fejlődéshez. Az ő erős szövetségük példa lesz másoknak egy újfajta politikához, egy békésebb, jobb világhoz, ahol nem az "oldalak" számítanak, hanem a közös jövő. Ugyanakkor... ha ezt a békét, ezt a szövetséget nem sikerül elérni, akár a belső hatalmi harcok miatt, akár külső kényszerítő "szövetségesek" miatt, akkor marad egy fájó és izzó gócpont Európában és ezzel a világban is.
Nagyon sok cikket elolvastam, videót megnéztem, tanulmányokon gondolkoztam az elmúlt közel egy évben, de ezek a következtetések, gondolatok nagyrészt a sajátjaim. Nem is tudom mindegyiket alátámasztani, legfeljebb mellette tudok érvelni, gondolkodni. És természetesen olyan információk is részét képezik az írásomnak, amelyek nem ehhez a témához kapcsolódnak, hanem sokkal átfogóbban vonatkoznak a világra, az emberiségre.
Források:
1. Dr. Hegedűs Ernő: Wass Huba magyar származású amerikai dandártábornok - HADITECHNIKA, 53 (1). pp. 15-17. ISSN 0230-6891
3. Huba Wass de Czege Brigadier General (Ret.): Commentary on “The US Army in Multi-Domain Operations 2028” - USAWC Press, 4-2020
