Több, mint egy hétig a világtól elvonulva tanultam, ahol nem olvastam a híreket. Volt sok más dolgom. Mikor visszajöttem, megdöbbenve szembesültem azzal, hogy pár nap alatt mennyi gyűlölet és ellenségeskedés halmozódott fel - legalábbis a média által irányítottan, ahogyan befolyásolni akarja az emberek gondolkodását. Szeretet helyett gyűlölet, elfogadás helyett ellenségeskedés, türelem helyett hibáztatás.
Gyorsan átfutva a híreket találkoztam sok világvége, atomháború, "mindig a másik hibás" hírrel, nem egy alkalommal amit egyik nap írtak, annak az ellenkezőjét állították másnap, de ugyanazt tartva hibásnak.
Mivel gyerekkorom óta érdekel a XX. sz. hadtörténelme és a háborúkkal kapcsolatos politikai cselszövések, ezért még érzékenyebb vagyok a hatalmas hazugságcunamira, amely az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos. Mert ez az eleje óta háború, aki "csak" különleges műveletnek tartja, az hazudik vagy tudatlan vagy egyszerűen rosszindulatú.
Az egyik oldalon megy a "mindenben az ukránok a hibásak, atomháborút robbantanak ki, most azonnal elveszítenek mindent (érdekes ez naponta elhangzik), sőt már veszítettek is, az oroszok folyamatosan sikeresek és győzelmesen haladnak előre...", a másik oldalon pedig a "a fegyverek majd megoldanak mindent, az USA a jóságos nagybácsi, az ukránokat mindenben támogatni kell". Érdekes aránytalanság van a két oldal között, az első oldal sokkal több és nagyobb megjelenést kap. Vajon mi lehet ennek az oka?
A helyzetet és a médiában tolt totális agymosást látva, úgy határoztam, leírom, amit gondolok a helyzetről. Mindezt a hadtörténelemre, a katonapolitikára és egyéb tanulmányaimra alapozom. Minden oldalt átolvasva, átgondolva. Különös tekintettel Wass Huba elméleti és stratégiai munkáira, amelyek meggyőződésem szerint a jelenlegi ukrán hadvezetés fő kézikönyvei.
Bahmut egy csapda. Sajnálatos és szomorú áldozat, de olyan helyzetet teremt, amely elvonja a figyelmet máshonnan, hamis képzeteket kelt a sikerről.
Ezt pedig a média és a katonai megtévesztés sok ezer éves hagyományai is segítik. A média akarva-akaratanul... (butaságtól és/vagy lefizetettségtől függően). A városból és a frontról érkező hírek nagymértékben hasonlítanak a normandiai partraszállás előtti megtévesztő akciókhoz vagy a vietnami háborúban használt "békepolitikához". Az oroszokkal szemben álló világ nem hagyhatja az orosz győzelmet. Hogy ez jó vagy nem, egészen más kérdés. És hiába tűnik úgy, hogy Kína támogatja az oroszokat, a diktatúrák sajátosságai miatt ez soha nem lesz olyan támogatás, ami igazán számítana.
Sajnos az oroszok belementek abba a nyers és durva politikai csatába, amely végül a háborúhoz vezetett. Ezt kezelhették volna okosabban és jobb politikával, de ők az erőt választották. Hagyták, hogy elvonják a figyelmüket és rossz döntéseket hoztak. A politikai kommunikációs párbajt áttették a véres és halálos földi színtérre. Ez most megismétlődik a frontvonalon is.
Olyan erőfeszítéseket erőltetnek, amelynek katonailag nem sok értelme van, és nem is a fronton fogják a legtöbbet elveszíteni, hanem a hátországban és a belpolitikában. Amikor az ukránok a jól megtervezett és a média félrevezetésével megtámogatott hadműveletet elkezdik, akkor az orosz fél összeomlik. Katonailag és politikailag is.
Nagyobb a valószínűsége, hogy ez valóban közelebb visz az atomfegyverek bevetéséhez, hiszen a jelelegi orosz vezetés igazi "részeg, kocsmai kötekedő", nem bírja felmérni tetteinek a súlyát, elveszíti a fejét, amikor igazán komolyra fordul a helyzet. Addig ő volt a nagyhangú, melldöngető, ordibáló "alfahím", de egy igazi ellenfelet nem tud kezelni, mindet bevet, tőr-zúz. Bízom benne, hogy az orosz katonai vezetésben a jelenlegi két "vezér" helyett egy értelmesebb és higgadtabb, az orosz nép érdekeit szem előtt tartó vezető kapja/szerzi meg a hatalmat. Mekkora ennek az esélye? A stratégiai gondolatokhoz képes ezt sokkal kevésbé tudom...
De hiszem, hogy az orosz nép nem az elnyomást és a diktatúrát akarja, hanem tényleg egy szabad és szeretetteljes népként jön ki ebből a konfliktusból! Megérdemelik, mert nagyon régóta rabságban tartják őket! Hol erővel, hogy erőszakos ideológiával, hol hazugságokkal.
(Aki szeretne kicsit közelebb kerülni a helyzet megértéséhez, annak ajánlom Kir Bulicsov orosz sci-fi író, orientalista, nyelvész munkáját, amelynek a címe "Az utolsó háború". Az ott leírt katonai rezsim nagyon erősen hasonlít a jelenlegi állapotokra és a politikai gondolkodásra.)
Mindenképpen a békés megoldás a kulcs, az, hogy a két nép közeledjen egymáshoz testvériesen (hiszen kevés nép áll egymáshoz közelebb, mint ők), összefogva, egymást erősítve és nem elnyomva. Ehhez azonban a gyökeresen meg kell változtatni a jelenlegi politikát, a hatalmi harcokat, a gyűlöletet és a múltban gyökeredző egymásra mutogatást.
Ennek az első lépése a tűzszünet, amely egyben az orosz csapatok visszavonását is jelenti az eredeti, Oroszország által is elismert határokhoz.
Azután jöhet a háború bűnök és a károk megtárgyalása, a kártérítés, a közös érdekek és a közös jövő kialakítása. Ezt nem lehet sem diktatórikusan, sem bábként megvalósítani, ehhez értelmesen és a nép valódi érdekeit szem előtt tartó politikusok kellenek! Az ukrán oldalon pontosan úgy, mint az orosz oldalon! Nem szabad abba a hibába esni, hogy az ukrán győzelem után az ő hibáikat nem tárja fel a világ, nem születik jóvátétel, megoldás. Sokan ettől félnek, és ez a félelem az, amely miatt "tükör által homályosan" látnak.
