...de a kérdései itt maradnak velünk.

Jürgen Habermas halálhírében van valami szomorúan európai. Nemcsak azért, mert 2026. március 14-én, 96 éves korában meghalt a háború utáni német (és európai) gondolkodás egyik legnagyobb alakja, hanem azért is, mert vele mintha a nemzetközi vitakultúra lenne szegényebb. A hírt kiadója, a Suhrkamp jelentette be, és a hivatalos nekrológok szinte azonnal ugyanazzal a hangsúllyal búcsúztak tőle: ő volt az egyik utolsó olyan közéleti filozófus, akire még nemcsak mint tudósra, hanem mint erkölcsi mércére is figyeltek.

Én nemcsak emiatt írok róla, hanem azért is, mert számomra a 90-es évek óta erkölcsi és morális mérce volt sok gondolata, amelynek folytatását Rudolf Steiner munkáiban találtam meg. Ezért írok kettejük kapcsolatáról is.

Ma 57 éves lettem. Igen, ötvenhét. Az 57 jó szám, az 5 és 7 prímszámok, 57->12->3 szintén prímszám, 57=3x19, ahol a 19 szintén prím. 5 és 7 ikerprímek, ahogyan a 3 és az 5 is. Sőt a prímnégyes (“2,3,5,7”) nem is fordul elő többet a végtelenben sem, hiszen a 2 az egyetlen páros prímszám. Hogy létezik-e 4 valahol egymást követő prímszám... nem, hiszen már 3 sem lehet a 3,5,7 sorozaton kivül (ezt elég egyszerű belátni ;-) ).

Az 57 az a fajta szám, ami már nem próbál fiatalnak látszani, de még bőven érezheti magát “fiatalosnak” – olyan, mint egy régi, bevált és jól karbantartott túrabakancs: kívül kicsit karcos, kicsit elnyűtt, de belül úgy illeszkedik, ahogyan kell, néha azért tud törni is, de annak jó oka van. Ha felveszem, a világ egyből érthetőbb lesz.