Bárki, aki tudományos kutatásba fog, nem kerülheti el azt a meggyőződést, hogy abban, amit mi természettörvénynek nevezünk, valamilyen szellem nyilvánul meg.

(folytatás) "Mérhetetlenül kiválóbb szellem ez, mint az emberi értelem, s az embernek a maga szerény képességével alázatot kell érezni előtte."

Albert Einstein

A fizikai világon túl mindig van valami plusz, extra, amit sokféleképpen hívhatunk, gondolhatunk rá, de ott van.

Sportolás, edzés közben sem szabad csak a fizikai testünkre figyelni, csak azt fejleszteni, mert az egyértelműen egyoldalúsít, csökkenti a lehetőségeinket,értékeinket. A lelki folyamatok, a gondolkodás, a tanulás, a tapasztalás, az ezeken való elmélkedés ugyanolyan fontos az edzés szempontjából, mint a megtett méterek, felemelt kilók vagy eldobott labdák.

Szánj arra időt és energiát, hogy figyelj magadra, nem csak az óra, a mérőeszköz számait, értékeit figyeljed! A belső értékek változása sokkal jobb mutató, mint bármilyen eszközé - és ugyanúgy meg kell tanulni a használatát, mint bármilyen egyszerű vagy bonyolult szerkezet kezelését!

Joseph Joubert

A pozitív , optimista, derűs, életigenlő hozzáállás minden esetben jobb, mint a negatív, pesszimista, szomorú, kesergő.

A gyerek nevelése akár a sport, akár a tanulás révén, sokkal hatékonyabb, ha a tanár, edző nemcsak a a szavaival, hanem a tetteivel is segíti ezt a folyamatot. Minden negatív hatás, hangulat, szó, tett, az ellen dolgozik, amit el akar érni! Hacsak ő maga nem fordítja át pozitívba!

A siker csak abban az esetben lesz tartós - ez pedig az egyik legfontosabb kérdése a nevelésnek - ha példaképként tud rá tekinteni a gyermek, akit szeretne követni! Hiszen, ha ő maga akarja követni tanárát, edzőjét, akkor semmi kényszírítés nincsen abban, amire éppen nevelni akarjuk!

Isaac Asimov

A tanítványok eredményessége és öröme a tanár, edző, tanító legnagyobb sikere.

A siker nem feltétlenül mérhető mennyiség. A siker elsősorban minőség, hiszen minden embernél mást jelent ugyanaz a fizikai / anyagi mérték, nem összemérhető. Ha egy sportoló első lesz egy versenyen az mennyiségi mutató - lehetséges, hogy egy rosszabb helyezésű versenyző sokkal nagyobb sikernek éli meg az eredményét. Mert neki lehet az sokkal nagyobb!

Emiatt is félrevezető és hamis az a kép, amit a modern társadalom a sporttal kapcsolatban elvár az emberektől - csak az első számít, mindenki más már "vesztes". Nem jó így gondolkodni, mert ez olyan félrevezetés, ami számtalan ember életét teszi tönkre. Holott a sportnak az egyik legfontosabb feladata az, hogy minden ember önmagához képest legyen egyre jobb, önmagát lépje át! A verseny segít ebben, fontos és szükséges, de mindenkinek az az igazi siker, amit magához képest elér, függetlenül attól, hogy másokhoz képest hányadik helyen ér célba.

A sport önmagadról szól elsősorban, de csak abban az értelemben, ahogyan másokhoz és a világhoz kapcsolódsz. Nem lehet önző és magamutogató, mert akkor minden szépségét elveszíti, nem lesz harmónikus és nem lesz boldog sem. 

Hatalmas örömöt adhat a győzelem dicsősége, édes is lehet ez a "megrészegült" mámor, de ha nem tudsz szívből örülni bármelyik pillanatnak (akármilyen helyen is érsz célba), akkor az öröm is múlandó. Ha magadhoz képest mindent megtettél, amit akartál, akkor éred el az igazi dicsőséget - ez pedig nem mások véleményétől függ, ezt Te érzed és tudod.

A terepsport, a terepfutás, az akadályfutás... minden terepen űzött sport megadja neked azt a lehetőséget, hogy magaddal és a természettel kerülj igazán összhangba. Ott nincsenek nézők, szájtáti bámészkodók, drukkerek, ellenségek... a természet, a világ és Te. Ha egy másik ember is ott van melletted a terepen, akkor sokkal inkább ő is a világ része, ő is hasonlóan éli meg a sportot. Bajtárs és nem ellenfél!

Ez nem jelenti azt, hogy a terepen nem jó és nem szükséges küzdeni, versenyezni! Csak más a lelkület, más a hozzáállás, más az elfogadás.

Legközelebb, ha kimész a terepre edzeni, próbáld meg így átélni az edzést! Ugyanezt versenyen is kipróbálhatod, de az sokkal nehezebb!