Üljetek csak közelebb, dobjatok még egy fadarabot arra a parázsra. Nem, ne azt a vizeset, az csak köhög, mint egy megfázott víziló. A száraz bükköt válasszátok, az úgy pattog, mintha a sors maga próbálná megírni a saját könyvét – ami, valljuk be, az Isteni Gondviselés és az Univerzum adminisztrációja közötti végtelenített “ki nevet a végén”.

Mert miről is érdemes szót ejteni egy ilyen nyárias, csillagfényes estén, ha nem azokról a különös figurákról, akik miatt a világ még mindig nem fordult önmagába és süllyedt el a mocsárban?

Egy ember emlékezete, akinek az élete egy kisvároshoz kötődött, amelynek a neve Christchurch. De tényleg!

Életmódváltás Terepeuta-szemmel: mozgás, hátizsákolás, étkezés, rendszeresség, természet, ivás, alvás, lelki teherbírás és az a bizonyos józan paraszti ész, amelyet a fitneszipar néha elfelejt becsomagolni.

Az első részben Ethan Suplee történetét néztük meg: a színészt, az embert, a nagy fogyást, a hibákat, a szélsőségeket és az újrakezdést. Most jön a kevésbé hollywoodi, de talán hasznosabb kérdés: mit kezdjen ezzel az, aki hétfő reggel áll a fürdőszobában, nézi a mérleget, a térdét, a hasát, a hűtőt, a futócipőt, és azt motyogja: „jó, de akkor én most hogyan induljak el úgy, hogy ne haljak meg, ne sérüljek le, és ne utáljam meg az egészet csütörtökre?”

Erre a kérdésre adok tippeket és tanácsokat ebben a cikkben.