Mikortól versenyezzen egy gyermek? Mikortól sportoljon, járjon rendszeresen edzésre? Mennyire kell kényszeríteni, ha nem akar menni, ha nem akar versenyezni?
Azok, akik szerint a gyermek egy üres lap, amit nekünk kell teleírni, és az élet a halállal véget is ér, és amit beletettünk, az vagyunk, na ő pont idáig olvassa, ne pazarolja az idejét. Meg az enyémet se. A gyermek nem üres lap. Nem a születéssel kezdődik a léte, és még csak nem is a foganással. Képességeket, tulajdonságokat, sorsot, célt, múltat és jövőt hordoz és hoz magával, melynek részei, részesei lehetünk, de ez már a mi döntésünk.
Azt is eldönthetjük mennyire és miben használjuk fel ezt az egyedülálló lehetőséget - a gyermekáldást - hogy magunkra rálássunk. A gyermek sportolása, sportoltatása egy a milliónyi témából, amelyben elveszünk, amelyekkel napi szinten küzdünk. Csak egy, de nagyon fontos téma. Egy ember egészsége múlik rajta - persze nem csak ezen - és akár az is, mennyi időt fog itt tölteni velünk a Földön.
Amikor a gyermek pici, az élete az észlelésről szól. Mozog akkor is, de a mozgása még irányítás és cél nélküli. Megtanulja lassan, hogy a karja, a lába az övé, és hogy ezek beleütközhetnek mindenféle dolgokba, mint: a mama, a másik kéz, az arc, a láb, a lepedő, az ágy részei stb. Némelyik puha, mint a mama, némelyik kemény, mint az ágyrács.
Aztán hatalmas erőbefektetés és elképesztő állhatatosságának hála elkezd járni. A világ kicsit lejjebb ereszkedik, de még mindig óriási a szoba és a pár lépés egy egész expedíció. Ebben az időszakban senki emberfiának eszébe nem jutna, hogy sportoltassa a gyermekét. Legfeljebb gyógytornáról, gyógyúszásról, babaúszásról lehet szó, ha erre szükség van. (A babaúszás szükségességére még kitérünk.)
Amikor gyermekünk eléri a három éves kort, - hála a társadalmilag teljesen vak gyermeknevelésnek - elküldjük őt óvodába, ahol elkezdik szisztematikusan képezni. Kivéve, ha az a hatalmas szerencse éri, hogy nem állami óvodába jár, hanem waldorfba, vagy montessoriba, vagy egyéb a gyermeket szem előtt tartó intézménybe jár, ahol a pedagógia olyan szellemiségen alapszik, melynek gyökerei egyszerre fúrják magukat a távoli múltba és a messzi jövendőbe.
A sportolás jó esetben akkor kezdődik el, amikor a gyermek kijön az óvodából, és már iskolaéretten egy bizonyos mozgásforma elkezdi érdekelni. Olyan mozgásról van szó, ami illeszkedik lelki alkatához. Még nagyon távol vagyunk attól, hogy versenyezzen.
Félreértések elkerülése végett: a gyermek természetesen képes már pár évesen is versenyezni. Ahogyan képes hamar megtanulni a nyelveket. Képes gyönyörű hangon énekelni, ha minden nap képezzük a hangját, és hallottam olyan gyermekről, aki nyolc évesen kente vágta az anatómiát. Mi itt most nem arról beszélünk, mi mindenre képes a gyermek, hanem arról, mi az, ami valóban jó neki. 12-14 éves kor alatt a gyermeket ne versenyeztessük, mert hamar kiég. Magára vehet egy koraérett, felnőtt versenyszellemet, aminek később elhidegülés és magány lehet az ára. Hagyjuk olyan sokáig játszani, amilyen sokáig ő vágyik rá. Sportoljon lehetőség szerint a természetben, de ha erre nincs mód, akkor is szabad levegőn.
Aztán eljön az a kor, amikor magától támad fel benne a verseny vágya. Össze akarja mérni az erejét a többiekkel, a kortársaival. És ha addig ügyesek voltunk, akkor a teste erős, ruganyos, sokféle mozgásban jártas, mert fára mászott, árkot ugrott, fogócskázott.
Ilyenkor viszont - most kb 12-14 éves - már ne hagyjuk, hogy abbahagyja, amit elkezdett. A kamaszok létformaként űzik a lustaságot, a trehányságot és úgy vonszolják maguk után a káoszt, mint üstökös a csóváját. A világuk válságban van, és a lelkükben teljes a zűrzavar. Azért vagyunk ilyenkor mellettük, hogy ebben a káoszban mi legyünk a fix pont, amibe horgonyozhatnak, ha dúlnak a viharok. Némelyikünk talán már elfelejtette, némelyikünk még visszasejti azt a hatalmas fájdalmat, amit akkor élünk meg, amikor kiszakadunk a gyermeki lét gömbölyűségéből, az egységélményből. A világ morcos és hideg lesz. Olyan hely, ahol nehéz érvényesülni, és nehéz helytállni.
A teljes blog:
https://koztunkszolva.blog.hu/2016/11/24/mikortol_versenyezzen_sportoljon_a_gyermekunk
Programjainkat folyamatosan nyomon követheted a naptárunkban!
Kérlek személyesen keress fel a Kérdések, válaszok gomb megnyomásával!
