Mátyus Szabolcs néhány éve kezdett el sportolni, komoly életmódváltást és az egészséget megcélozva. Rövid idő alatt hatalmasat változott mind fizikailag, mind lelkileg, számos OCR és Spartan verseny érmével büszkélkedhet, de büszke Trifecta tulajdonos is. Vele beszélgettem arról, hogyan sikerült ezt a nagy változást elérnie és ez milyen hatással van az élet többi részére. (Annyiban könnyebb volt a helyzetem, hogy Szabolcs velem kezdte el az újrasportolást, azaz én a kezdetekre elég jól ráláttam.)
Bemutatkozás
Először is nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy gondoltál rám. Bár már a felkéréskor mondtam neked, hogy nem érzem úgy (MÉG...), hogy én lennék a legalkalmasabb, akivel interjút készíts. Persze szívesen mesélek az élményeimről.
Általános iskolás koromban ismerkedtem meg közelebbről a sporttal, amikor a baráti társaság vonzásában elkezdtem focisuliba járni Dombóváron. Nagyon megszerettem, és azóta is szeretem ezt a sportot, bár már nagyon ritkán űzőm, és még az is csak erősen nevezhető hobbi szintnek. Majd középiskolától egy más társaságba, városba kerültem, és a foci is szépen lassan elmaradt. Ez sajnos nagyon sokáig így is volt, hogy hiányzott a mozgás az életemből. Mikor megismerkedtem a feleségemmel, akkor találtam rá újra, mert az ő családjuk elég erősen érintett, főleg a napjainkban is kedvelt csapat sportokban (pl.: foci, kézilabda, vízilabda, kosárlabda stb.). De leginkább itt még csak a szurkolói oldalon jelentem meg.
Majd pár éve a mozgásszegény életmód az egészségemben is elkezdte éreztetni a hatását. Először 6-7 évvel ezelőtt a 97 kg testsúlyom mellé jelentkezett a 160/100 vérnyomás 90-100 nyugalmi pulzussal (ma pedig...). S persze emellett nem is éreztem túl jól magam. Ezután elkezdtem biciklizni, és futni. De nagyon sokat nem segített, mert a táplálkozásom csapnivaló volt.
2017-ben megszülettek az ikergyermekeim és kb. születésükkel egy időben diagnosztizáltak rajtam egy melanomát is. Szerencsémre nagyon időben elkapták, de ez a vérnyomás után már erősebb figyelmeztetés volt. Nagyon pofán csapott a dolog. A diagnózis után először hosszú heteken át a pánik rohamokkal további nem létező betegségeket is generáltam magamnak. De a családom támogatásával ezen túljutottam és úgy éreztem, ha szeretném látni a gyerekeimet felnőni, akkor változtatnom kell. Elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy mit eszem. Elhagytam a cukrokat, péksüteményeket, finomított szénhidrátokat. Kevesebbet ettem, és először eljártam edzőterembe heti 2-3 alkalommal és heti egyszer legalább futni. De sajnos egy idő után kezdett monotonná válni mindkettő. Nem volt konkrét célom, csak az, hogy egészséges maradjak, ami abban segített, hogy megoldást keressek, de nem mozdított előre, hogy lemenjek mindig az edzőterembe. A sportban is keresnem kellett célokat, hogy haladni tudjak. Keresni valamit, hogy merre tartok és mit akarok, mert tudtam, ha nem találok ilyet, akkor, ha nem is azonnal, de nem lesz haszna és abbahagyom.
Ezért először bicikli versenyekre, majd futóversenyekre kezdtem nevezni. De nem volt az igazi, nem élveztem magát a versenyt. S egyszer csak szembejött velem a paksi Brutálatom verseny hirdetése 2018 év elején. Ezután elkezdtem belefúrni magam, hogy mi is ez a sport és teljesen beleszerettem. Jött a Spartan és más akadályfutó versenyek. Még nagyon az elején vagyok, és most is vannak hullámvölgyek, de ez a sport folyamatosan mozgásban tart, és a versenyeken való részvételt pedig nagyon élvezem. Imádok kint lenni a természetben, akár a versenyen, akár a felkészülési időszak során, akár esőben, akár hidegben, szélben.
Bár még most is az egészségemért hajtok főként, de szeretnék ebben a sportban folyamatosan fejlődni. S már nem csak azért menni, hogy ne legyek kövér, hanem, hogy évről évre legyőzzem magam, és a nem túl távoli jövőben a versenyeken az idővel is elkezdjek harcolni. Emellett pedig tanulni a mozgásról, hogy minél jobban és minél tovább tudjam ezt csinálni. Most már a fő céljaim között nem szerepel az, hogy vékony legyek és modell alkat, mégis ezzel a hozzáállással és gondolkodással elértem, hogy ma 72 kg vagyok, 120/70 vérnyomással és 45-50 közötti nyugalmi átlag pulzussal (pár éve...).
Hogyan edzel, készülsz, hogyan egyezteted ezt össze a munkával, családdal?
Mikor elkezdtem, akkor a Google-t kérdeztem az edzésterveimről. Hamar rájöttem, hogy ennek hosszútávon nem lesz eredménye, mert egy részt teljesen összezavarodok, hogy mikor mit csináljak. Illetve az eddigi tapasztalatok alapján benne volt a pakliban, hogy túltolok valamit és abból sérülés lesz.
Ezért egy jó szakembert kellett keresnem, aki segít. Ekkor találkoztam Veled. Az edzésterveid alapján kezdtem el a felkészülést a 2019-es évre, ahol a célom az volt, hogy legalább 5 OCR versenyen részt vegyek, amelyből meg legyen egy Spartan Trifecta érem is.
Emellett egy dombóvári jó barátom megismertette velem a kettlebellt, ami nagyon hasznosnak bizonyult a futás mellett az akadályfutó versenyekre való felkészülésben. Főként a karjaim erősítésében segít, ami jóval gyengébbnek bizonyult elsőre, mint amire számítottam. A kettlebell tanulása közben ismerkedtem meg Pécsett egy jó baráttal, aki vezeti ott a Kószfit Crossgym-t, és emellett ő is nagy Spartan Race fanatista. Ő tanít a kettlebell és emellett még sok olyan korrekciós gyakorlatokra, ami a helyes mozgásban is segít. Az egyéni tanulás/edzés mellett megismerkedtem egy nagyon jó csapattal is ebben a teremben, akikkel még együtt járok crossfit/crossrace edzésekre. Így a három formából (futás, kettlebell és hetente egy crossfit) állítom össze a felkészülésemet, figyelve az optimális elosztásra. De ebben is sok segítséget kapok.
Az októberi beast versenyen pedig nagyon jó visszajelzést adott a testem arról, hogy jó úton haladok. Bár nagyon tartottam a versenytől, az akadályok nagyon jól sikerültek és a táv sem szívott le annyira, mint márciusban még egy Sprint tette. Így jövőre már ebből is többet szeretnék.
Mi a legnehezebb része a felkészülésnek, mi erre a Te megoldásod?
A legnehezebb része az egésznek az, hogy ez felkészülés ne menjen a családom rovására. Általában az edzéseket úgy ütemezem, hogy ne a családomtól vegye el az időt. Akkor járok edzésre, amikor a gyerekek bölcsiben vannak, vagy alszanak még illetve már. Ez többnyire úgy érzem sikerül is. Bár néha fárasztó és az edzések fizikailag megterhelőek, de szellemileg és mentálisan sokkal többet adnak vissza. Így belül is úgy érzem kompenzálódik a dolog. Idővel pedig szeretném az aktív életmódot a gyerekeim életének is a részéve tenni. Akármilyen formában is, amit választanak.
A munkámmal talán kicsit könnyebb ezt összeegyeztetni, mert mobilisabb, nincs teljesen helyhez kötve. Talán csak az okoz kisebb nehézséget, mikor dömping van és sokat kell utaznom.
Mi volt a legjobb, legnehezebb az idén az OCR versenyeken?
Ahogy írtam is az egyik gyengeségem a karom volt, és a hozzákapcsolódó akadályoktól tartottam a legjobban, nem is véletlenül. Az első Spartan versenyemen ez meg is mutatkozott. Ami a legtöbb kar-, váll-, szorítóerőt igényelte volna vagy nem sikerült, vagy csak nagyon nehezen. Szerencsére segítséggel ez nagyon gyorsan fejleszthető volt, és az év végére, a beast versenyen már jelentősen kevesebb problémám volt ezekkel az akadályokkal. A másik nagy mumus az emelkedő. Sokszor kell emelkedőkön belesétálnom a versenyeken és edzéseken is. Ezt leginkább Eplényben éreztem. Most azon vagyok, hogy ezen javítsak, főleg azért is, mert 2020-ra beterveztem magamnak a Spartan versenyekben egy Mountain Series versenyt is. Szerencsémre Pécsett erre van is lehetőség, nagyon jó terepek vannak.
A legszebb pillanatokat meséld el! Sportolói, versenyzői szemmel!
Legjobb és legszebb pillanatból rengeteg van.
Minden befutó nagyon jó érzés, de kiemelkedő érzés volt, mikor elértem, hogy összerakhattam az első Trifecta érmemet, amit egy évvel korábban elképzelni sem tudtam volna magamról (de egyébként más sem, ahogy utólag kiderült).
De a versenyek minden pillanata csodálatos. Olyan felszabadító érzés kint a természetben. Nem számít, hogy nézek ki, esik e vagy fúj, milyen sáros vagyok. Óriási érzés mikor az ember leküzd egy hatalmas emelkedőt és meglátja az őt körülvevő tájat. Eplényben többször éreztem úgy, hogy mintha a világ tetején lennék. De elég csak egy edzés alkalmával a Mecsekben futni, egy igazi energiabomba. Az is jó, hogy nagyon sok helyre eljut az ember és nagyon sok tájat ismer meg a világ minden pontján.
A társaságról nem is beszélve. Olyan meglepő volt, főleg a mai világban, hogy milyen segítőkészek, és jó fejek az emberek a versenyeken.
Mik a kedvenc akadályaid, melyektől tartasz a leginkább?
A majomlétra és a különféle falmászós akadályok a kedvenceim. Amitől leginkább tartok az a Spartan versenyeken a Twister, illetve más OCR versenyeken jellemző siratófal jellegű akadályok. De ahogy fentebb írtam, még a nagyobb emelkedőktől is tartok kicsit, de egyre inkább várom őket.
Idén például voltunk Planica-n RedBull 400 versenyen, amitől egyáltalán nem tudtam mire számítsak. 400 méteren felfutni egy sísáncon nem tűnt olyan veszélyesnek. Hisz csak 400 méter. Persze mikor már először átsétáltuk a pályát éreztem, hogy azért ez nem egyszerű dolog. Miután lefutottam rájöttem, hogy erre sokkal jobban és máshogy kell készülni. 250 méterig futottam, ahogy a csövön kifért. Majd utána már csak sétálni tudtam. Az utolsó 50 méteren nem tudtam, hogy mi fáj jobban, a lábamban a görcs, vagy a tüdőm. Itt sajnos az életben maradásért fel kellett adnom az orrlégzés teoriámat is, mert ahhoz nagyon gyenge voltam. Mikor felértem a célhoz, azonnal le kellett ülnöm, és mikor szóltak, hogy álljak fel, nem voltam benne biztos, hogy sikerül. Egy darabig ott kerestem magamat a végén. De ahhoz jó volt ez a verseny, hogy megtanítson, hogyan kell rá készülni. De biztos nem ez volt az utolsó ilyen.
Az elmúlt 1-2 évben sokat edzettél. Hogyan látod a fejlődésedet, a tapasztalataid alapján mit javasolsz azoknak, akik most kezdik? Mire figyeljenek főleg, mik a legfontosabb szempontok?
Rengeteget fejlődtem magamhoz képest. Nem is gondoltam volna. Folyamatosan naplózom az edzéseim, eredményeim. Tavaly szeptemberben úgy futottam végig Pakson a 10 km-t, hogy átlag 180 volt a pulzusom, nyitott szájjal lihegtem. Most pedig jóval alacsonyabb még versenyen is a pulzusom és kizárólag az orromat használom a légzésre. Illetve, hogy korábban írtam is, az akadályok teljesítésén is érezhető a javulás.
Sokan máshogy, másféleképpen készülnek a versenyekre. Igyekszem figyelni akit csak lehet, hogy minél többet tanuljak. De a legnagyobb tapasztalat az, hogy nem egy konditeremben fog felépülni az a test, ami ezekre a versenyekre készül. Persze ott is lehet, de, ha kijön az ember onnan, akkor nem is igazán akar visszamenni, ha tényleg szereti ezt a stílust. Illetve, ha terem és erőedzés, felkészülés, akkor számomra a saját testsúly és a hagyományos kötetlen súlyok (bellek, zsákok).
Én csak azt tudnám javasolni mindenkinek, aki most szemez ezzel a sporttal, hogy mindent kezdjen az alapoktól és ne féljen segítséget kérni egy profitól. Én sokszor bajlódtam sérüléssel, azért mert magam akartam felkészülni, megtanulni, esetleg internetről akartam tanulni, mert féltem bárkitől is segítséget kérni. Vagy mert gyorsan akartam haladni, nagy léptekben. Sohasem vezetett jóra. Segítséget kell kérni. Utólag pedig ki is derült, hogy az alapokat elsajátítva sokkal gyorsabban haladtam már egy idő után, gyorsabban fejlődtem. Alapok alatt gondolok a helyes mozgásmintákra, és kiemelkedően fontosnak tartom a helyes légzést (ez utóbbinál pl. nekem az Oxygen Advantage program segített nagyon sokat). Az alapok után pedig a jó beosztás, figyelni ne legyen túledzés sem (csak mert én ebbe a hibába is beleestem). A kevesebb néha több. S persze, hogy legyen egy cél is. Mert úgy is az fog előre vinni, az nem hagyja majd, hogy inkább az ágyban maradj reggel. Illetve az fogja meghatározni, hogy mit és hogyan kell edzeni.
Mire készülsz jövőre, hogyan fogod változtatni a programod az eddigiekhez képest?
Évről-évre szeretném legyőzni az előző évi énemet. Ez az elsődleges szempont és célom. Jövőre szeretnék még több versenyen részt venni. A Spartan Race versenyeken legalább 3 Trifecta medált szeretnék összerakni (de lehet több is), ezen belül részt venni egy Winter és Mountain Series versenyen is. A Spartanon kívül pedig más olyan OCR versenyen is legyőzni az akadályokat, ami idén nem sikerült (mint pl. a Running Warriors akadályok). De nem titkolt vágyam a Spartan Ultra teljesítése sem, de ez jövőre még nem biztos, hogy bekerül a naptárba. Illetve szeretnék teljesíteni jövőre is egy RedBull 400 versenyt, jobb idő eredménnyel.
Jövőre szeretném még az erőmet, a légzésemet és az állóképességemet tovább fejleszteni a fenti célokhoz. Ezáltal minél többet futni a versenyeken, emelkedőkön fel. Kíváncsi vagyok mennyit tudok javítani az időmön ezáltal. Illetve szeretnék tovább tanulni amennyit, csak lehet a helyes mozgásról, edzésről.
Hogyan töltöd a pihenést, az ünnepeket?
Mindig aktív pihenéssel. Az ünnepek nálunk sok utazással jár, minden nap máshol vagyunk, máshoz megyünk. Bár gondolom ez a legtöbb családnál így van. Szeretek minél több időt a gyermekeimmel tölteni. De általában a futócucc, ugrálókötél és egy kettlebell minimum utazik velünk az autóban.
Köszönöm az átfogó képet egy sportoló mindennapjairól!
Programjainkat folyamatosan nyomon követheted a naptárunkban!
Kérlek személyesen keress fel a Kérdések, válaszok gomb megnyomásával!
Free Joomla Lightbox Gallery
